Keresés ebben a blogban

2012. május 23., szerda

Antwerpeni szakállas törpetyúk fajtaleírás



Forrás: Horst Schmidt, Díszbaromfifajták kézikönyve 2.-Törpe dísztyúkok, 19-21. o.

2012. május 22., kedd

Szép napot!

Üdvözlök minden kedves ide látogatót!:) Igyekeztem összegyűjteni minden fajta általunk is tartott állatról egy rövid ismertető leírást összegyűjteni, mindenhol szigorúan forrásmegjelöléssel;) így akár az adott oldalon is tovább böngészhet, akit behatóbban érdekel a téma. Ha bárkinek bármilyen észrevétele, kiegészítése van a leírtakkal kapcsolatban nyugodtan írjon, szívesen fogadom a segítséget! Igyekszem folyamatosan bővíteni az oldalt és minden aktualitást közzé tenni.



Bantam fajtaleírás



Forrás: Horst Schmidt, Díszbaromfifajták kézikönyve 2.-Törpe dísztyúkok, 15-17. o.

Törpe borzastyúk fajtaleírás



Forrás: Horst Schmidt, Díszbaromfifajták kézikönyve 2.-Törpe dísztyúkok, 50-52. o.






2012. május 21., hétfő

Magyar tyúk fajtaleírás



magyar tyúk a Magyarország különböző vidékein őshonos parlagi tyúkok tenyésztett változata, egyike törvényileg védett baromfifajtáinknak.
Sárga magyar.jpg

Közép-Európa területére valószínűleg a kelták hozták be a házityúkot. Régészeti leletek alapján megállapították, hogy a rómaiak tyúkjai nagyobb testűek voltak, mint az avarok által tartott tyúkok. A csekély számú lelet alapján feltételezik, hogy a honfoglaló magyarok valószínűleg Kelet-Európából hozták be magukkal a magyar parlagi tyúk ősi változatát. Ezek késői utódaiból kezdtek kialakulni 19. század végén a ma védett tyúkfajták.


Természetvédelmi státusz
Háziasított
Rendszertani besorolás
Ország:Állatok (Animalia)
Törzs:Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:Gerincesek (Vertebrata)
Osztály:Madarak (Aves)
Rend:Tyúkalakúak (Galliformes)
Család:Fácánfélék (Phasianidae)
Alcsalád:Fácánformák (Phasianinae)
Nem:Gallus
Faj:G. gallus
Alfaj:G. g. domesticus
Tudományos név
Gallus gallus domesticus pannonicus

Története 

Kialakulásukban történelmünk folyamán szerepet játszott a tatárjárás idején hazánkba jutott nagy testű ázsiai fajta, majd a törökök által behozottbalkánikisázsiai tyúkok. Később a nyugatról betelepülő lakosság is hozta a saját, jól bevált fajtáit. Időközben kialakultak a különböző, egyre egységesedő színtípusok, így a 19. századra már több fajtaváltozat létezett. Jelentőségét külterjes volta adta, más állatok számára hasznosíthatatlan takarmányon nevelődött.
A tenyésztőmunka kezdetén állományunkat több nyugati fajta segítségével formálták. Mivel az össze-visszakeresztezések nem váltak a magyar tyúk hasznára, ezért egy 1896-ban kelt miniszteri rendeletre 1897-től kakas-csereakciókat tartottak, ahol tenyészkakasokat adtak fiatal parlagi kakasokért. Több kakasnevelő tenyésztelepet is kialakítottak, ahol magyar és erdélyi kopasznyakú kakasokat neveltek, ilyen telep volt Gödöllőn,KolozsváronSzentimrén és Adán is. 15 év alatt 140000 tenyészkakast osztottak ki így, s ezzel jelentősen javították a tyúkállományt.
Ám a kinemesített magyar fajták a II. világháborúban szinte teljesen eltűntek. Az 1950-es évek elején újraindították a tenyésztést Gödöllőn, a Kisállattenyésztési Kutatóintézetben és több gazdaságban. A megfelelő alapállományt kistenyészetekből kapták. 1949-ben már 160000 naposcsibét keltettek. Azonban 1953-ban a gödöllői állományt felszámolták. A fordulatot az az 1973-ban kelt határozat hozta, amely elrendelte agénbankok létrehozását, ideértve az ősi jellegű állatfajtákat is. A sárga magyar tyúk génállománya vészelte át legjobban a köztes időtMosonmagyaróváron. A kendermagos tyúk állományát a Duna-Tisza közén talált fajtatiszta tenyészetből alakították ki Hódmezővásárhelyen. A fehér változatot Makón lelték fel, és Gödöllőn tenyésztették tovább. A fogolyszínű magyar tyúk van ma a legmostohább helyzetben, visszatenyésztése nemrég kezdődött Gödöllőn, de állománya még nagyon kicsi.

Tulajdonságai, szín- és fajtaváltozatai 


Kendermagos magyar kakas
A magyar tyúk középnagyságú, kettős hasznú fajta. Finom rostú, ízletes húsa külföldön is ismertté tette.
Általános tulajdonságok:
Súlyakakas 2,5–3 kg, tojó 2,0-2,3 kg
Gyűrűméretekakas 20, tojó 18
Tenyésztojás tömege55-60 g
Tojáshéj színea tyúk színétől függően krémszínű, világosbarna vagy barna
Éves tojáshozama140-150 db

Sárga magyar tyúk 




A tenyésztők a 20. század elején az egyszínű sárga tyúkokat összegyűjtötték és szelektálták, sőt rokontenyésztést is folytattak. A cél a tojástermelő-képesség javítása volt. Elsősorban aDunántúlon, az Alföldön és a Duna-Tisza közén terjedt el. Előfordul világosabb és sötétebb árnyalatban is, de az élénksárga szín a kívánatos. Génmegőrző állománya találhatóMosonmagyaróváron, Gödöllőn és Keszthelyen (2001). A sárga magyar tyúk Küllemi leírás A sárga magyar tyúk tollazata élénksárga. A nyaktollak végei, a szárny evezőtollai és a faroktollak végei kismértékben barnásfeketék. A kakas tollazatának alapszíne valamivel sötétebb, a nyak- és nyeregtollak, valamint a szárny fedőtollai élénk vöröses-sárga színűek, az evezőtollak és a kormánytollak barnásfeketék, a sarlótollak zöldes árnyalatba hajló feketék. Csőre és lába sárga, tojása világosbarna színű. A naposcsibék egyszínű világosbarnák.

Fehér magyar tyúk 

feher_tetra_tyuk.jpg 
A legjobb tojóképességű változatnak tekintették. Mivel fehér színű tollazatával jobban elviselte a tűző napot, elsősorban az Alföldön és a Duna-Tisza közén kedvelték. Ma génbanki állománya található Gödöllőn és Keszthelyen (2001). Csőre csontfehér, szeme vörös. Lábszára fiatalon hússzínű, idősen csontfehér. Diszkvalifikáló hibák: idegenszínű tollak, másszínű csőr és láb.

Kendermagos magyar tyúk 

kendermagos.jpg 
Tenyésztése az 1890-es évek elején kezdődött Szolnokon a parlagi állomány kendermagos színű egyedeinek szelektálásával, nemesítésével. Igen gyorsan kedvelt lett a tenyésztők között. Tollazata világos kékesszürke keskeny, fekete keresztsávokkal. A kakasok színe világosabb. Mivel színe igen alkalmas rejtőzködésre, főként az ország északi részén, a ragadozómadaraktól jobban veszélyeztetett helyeken tartották, de az egész országban elterjedt. Génmegőrző állománya van Hódmezővásárhelyen, Gödöllőn és Keszthelyen.

Fogolyszínű magyar tyúk 

 
Szervezett tenyésztésbe a legutóbbi időkig nem vont színváltozat. A tojó színe a fogolyéra hasonlító barna finom rajzolattal, a kakas nyak- és nyeregtollazata piros árnyalatú aranysárga, feje narancsvörös. Evezőtollaik sötétek. Elsősorban a Dunántúlon és erdős területeken terjedt el, ahol rejtőzködést elősegítő színe megvédte a ragadozóktól. Kis állománya található Gödöllőn. 2004-ben vált elismert fajtává.

Forrás 

  • Szalay István: Régi magyar baromfifajták, Mezőgazda, 2001

További információk

Erdélyi kopasznyakú fajtaleírás


Az erdélyi kopasznyakú tyúk régen honosult baromfifajtánk, egyike törvényileg védett háziállatainknak. Fekete erdélyi.jpg 
Természetvédelmi státusz
Háziasított
Rendszertani besorolás
Ország:Állatok (Animalia)
Törzs:Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:Gerincesek (Vertebrata)
Osztály:Madarak (Aves)
Rend:Tyúkalakúak (Galliformes)
Család:Fácánfélék (Phasianidae)
Alcsalád:Fácánformák (Phasianinae)
Nem:Gallus
Faj:G. gallus
Alfaj:G. g. domesticus
Tudományos név
''Gallus gallus domesticus''

Ennek a feltűnő külsejű tyúkfajtának az ősei valószínűleg Kis-Ázsiából a török hódoltság idején jutott el Erdélybe, ahol a 19. század elején figyeltek fel rá. Első ismert tenyésztője az erzsébetvárosi Szeremlei Lajos volt, aki az 1840-es években kezdett a kopasznyakúval foglalkozni. "Szeremlei tyúk" néven egy bécsi kiállításon mutatta be először 1875-ben, ahol az addig ismeretlen fajta általános feltűnést keltett. 1925-ben a bécsi kiállításon már erdélyi kendermagos (Siebenbürger Sperbe) néven szerepelt. Elterjedt elnevezése volt a bosnyák tyúk is, ugyanis Erdélyen kívül a szerb és bosnyák hegyvidékeken is előfordult. A 19. század végére Németországban olyan kedvelt lett, hogy külön tenyésztői klubot hoztak létre. De Magyarországon még sokan idegenkedtek a fajtától, pedig időközben bizonyította rendkívüli tojóképességét.

Története 

Egy 1896-ban kelt miniszteri rendelet következményeképp 1897-ben több kakasnevelő tenyésztelepet is kialakítottak, ahol a magyar mellett erdélyi kopasznyakú kakasokat is neveltek. Ilyen telep volt Gödöllőn és Kolozsváron. Ezzel is segítették a magyar fajtájú tyúkok elterjedését. A kinemesített magyar fajták a II. világháborúban szinte teljesen eltűntek, s a háború után az erdélyi kopasznyakú tyúk tenyésztését a gödöllőiKisállattenyésztési Kutatóintézetben kezdték újra 1953-ban. De a tenyészetet a többi állománnyal együtt néhány év múlva felszámolták. A fajta fennmaradása a kistenyésztőknek köszönhető, hiszen amikor az 1970-es években elkezdődött a magyar fajták felkutatása a génbanki állomány létrehozása érdekében, a kendermagos színváltozat fajtatiszta egyedeit Sümegcsehin találták meg. A fekete színváltozatot viszont Romániából,Konstancából hozták hazánkba.
Erdélyi kopasznyakún sokáig csak a fekete színváltozatot értették, a más színűeket a magyar tyúk (amelynek nincs fekete színváltozata) kopasznyakú variánsaként kezelték. Ez az álláspont változott meg 1992-ben, amikor a különböző színű kopasznyakúakat is tözskönyvezték. Ma a fekete, fehér és kendermagos erdélyi kopasznyakúnak génbanki állománya található Gödöllőn és Keszthelyen, s a kendermagosnak egy további állománya Hódmezővásárhelyen (2001).

Tulajdonságai 


Fehér erdélyi kopasznyakú tyúk
A magyar tyúknál valamivel nagyobb testű, vadmadár formájú. Különlegességét fedetlen nyaka, részben fedetlen melle és hasi része adja. Sok színváltozatban fordul elő, de génbanki állományban csak három változatot tartanak, amelyeket önálló fajtaként tenyésztenek.
Rendkívül edzett, erős és gyors fejlődésű. Hús- és tojástermelésre egyaránt alkalmas. Bár kitűnő tojástermelő, kotlási hajlama gyenge. Egyes vidékeken mint kiváló téli tojót tartották. Külterjes tartásban érzi igazán jól magát.

Standardtömeg 

Kakas 3 kg
Tojó 2,5 kg
Éves kakas 2,5 kg
Éves tojó 2 kg
Általános tulajdonságok:
Tömegekakas 3 kg, tojó 2,5 kg
Gyűrűméretekakas 20, tojó 18
Tenyésztojás tömege70 g-ot is meghaladhatja
Tojáshéj színebarna, fehér és krémszínű is lehet
Éves tojáshozama150 db

A kakas alakja 

Fej: Középnagy, gömbölyded. A fej tetejét fedõ tollazat szorosan a koponyához tapad és hátul hegyben fut össze. Csõr: Középhosszú, vastag, mérsékelten ívelt. Szem: Nagy, tüzes Taraj: Az egyszerû taraj középnagyságú, lehetõleg aprón csipkézett (elõfordul rózsataraj kopasznyakú erdélyi is). Arc: Tollatlan Füllebeny: Kicsiny, kerekded Áll-lebeny: Középhosszú, tojásdad és lelógó. Nyak: Tollatlan, hosszú és izmos, de sohasem vaskos, ívelése kissé hátrafelé hajló, magasan hordott. A nyak tövében a törzs tollazata a kondorkeselyûéhez hasonló tollbodorban végzõdik. (A kopasznyakúságot egyetlen autoszómális gén határozza meg. A tulajdonság a fedett nyakúsággal szemben domináns. Homozigóta kopasznyakúak esetében a nyak teljesen csupasz - ún. csóré nyak -, míg a heterozigóta egyedek esetében elõl, a nyak alsó részén - már naposcsibéken is jól megfigyelhetõ - tollpamacs van, melynek azonban soha, semmi körülmények között sem szabad a nyak hátsó részére terjednie, vagy a nyakat körülfognia.) A bírálat szempontjából csak a tollpamacs nélküli, tehát homozigóta egyedek értékelhetõk. Egyes tenyésztõk a tollpamaccsal rendelkezõ, kopasznyakúság szempontjából heterozigóta egyedeket külön fajtaként próbálják elfogadtatni (van, aki "eredményesen" szelektált erre a tulajdonságra), ami a fentiek alapján teljes genetikai képtelenség. Törzs: Izmos, középnagyságú, tojásdad alakú. A kiálló vérvörös begytõl végig a hason, egészen a végbélig a törzs csupasz, tollatlan. Mell: Széles és igen húsos. Az egyenes, hosszú mellcsont fölött a bõr csupasz és azt csak a kétoldalt ráboruló tollazat takarja. Hát: Széles Nyereg: Csak kissé emelkedõ Szárny: Elég hosszú, erõs, majdnem vízszintes tartású Farok: Hátrafelé hajló, nem meredek tartású, tollazat dús, sarlótollak hosszúak Láb: A comb izmos, hosszú. A közepesnél valamivel hosszabb láb tollatlan és finom, de erõs csontozatú. Az egyenes, szétálló lábujjak száma négy. Testtartás: Bátor, élénk Tollazat: Szorosan fedõ

A tojó alakja

A nemi különbséget, s ezzel kapcsolatban a kisebb testarányokat leszámítva, a kakaséval egyezik.

Színváltozatok

A kopasznyakú erdélyi tyúkot fekete, fehér és kendermagos színben, ma már önálló fajtaként tenyésztik. Mindhárom színváltozatra jellemző, hogy az arc, áll- és füllebeny, a taraj és a fej (különösen annak hátsó része) a kakasnál vérpiros, a tojónál – kivéve a fej hátsó részét, mely mindig vérpiros – kissé halványabb árnyalatú. Kívánatos, hogy minden színváltozat, de különösen a fekete kopasznyakúak szeme narancspiros és igen tüzes legyen. A sötét szem kerülendő, mert ázsiai jellegre vall. A fekete, egészen sötétszínű kopasznyakúak csőre sötét palaszínű. A többi, világosabb színváltozaté fehér, sárga, vagy test- azaz rózsaszínű. A fekete kopasznyakúak, láb- és lábujjszíne sötét palaszínű. Eredetileg a fehér és a kendermagos tollazatúaké hús-, vagyis test- azaz rózsaszínű volt, az 1932. évi leírás szerint a sárga láb, mint lényeges hiba, kifogásolandó volt (a korábbi nemesítés eredményeként ma már elfogadottnak tekinthető).
  • fehér erdélyi kopasznyakú tyúk sajátosságai
Csőr: Csontfehér.
Szem: Narancsvörös.
Taraj, arc, áll- és füllebeny: Vérpiros. Az áll-lebeny kör alakú.
Láb és lábujj: A lábszár fiatal tyúkoknál hússzínű, idősebbeknél csontfehér (újabban a sárga láb megengedett). A körmök színe csontfehér.
Tollazat: Tiszta fehér, ragyogó, ezüstös zománcú.
  • fekete erdélyi kopasznyakú tyúk sajátosságai
Csőr: Sötét palaszínű.
Szem: Narancsvörös.
Taraj, arc, áll- és füllebeny: Vérpiros. Az áll-lebeny kör alakú.
Láb és körmök: Sötét palaszínű.
Tollazat: Fekete, acélkékes vagy zöldes zománcozottsággal.
  • kendermagos erdélyi kopasznyakú tyúk sajátosságai
Csőr: Csontfehér.
Szem: Narancsvörös.
Taraj, arc, áll- és füllebeny: Vérpiros.
Láb: Hússzínű, csontfehér (sárga láb megengedett). A körmök fehérek.
Tollazat: Alapszíne kékesszürke, sötét, fekete színhatású, keskeny keresztsávokkal (lásd részletesebben a kendermagos magyar tyúk fajtaleírásánál).

Forrás 

  • Szalay István: Régi magyar baromfifajták, Mezőgazda, 2001

Külső hivatkozások 

Shaver Farm fajtaleírás

SHAVER FARM: Magyarországon nagyon kedvelt végtermék, mivel a konkurenseihez képest sokkal magasabb növekedési eréllyel rendelkezik, és gyorsabb tollasodású. Emiatt az elõnevelõk elõnyben részesítik. A háztáji piacokon is kedveltebb, mivel kakasai már 7-8 hetes korukban is vághatók, kedvezo nevelési körülmények esetén a kakasok 10 hetes korra elérik a 2,5 kg-ot. Még vegyesivarban is eléri 9 hetes korára a 2 kg-os átlagos testtömeget. A végtermék-jércék tojástermelõ képessége a hagyományos fajtákhoz képest kiemelkedõen jó. A FARM fajta elõállításához használt szülopár-keresztezés legnagyobb elonyei, hogy jó tartáskörülmények esetén nagyon magas perzisztenciájú termelésre képesek, ugyanakkor a tojástermelés végén piacképesebb, 2,4-2,5 kg közötti, kevésbé tollhiányos tyúkokat tudunk értékesíteni. Magyarországon egyedülálló, hogy a szülõpárok a kelési idopont függvényében különbözõ árkategóriákban vásárolhatók meg, így a szülõpártartó piaci igényeinek leginkább megfelelõ ár- és idõpont- kategóriát választhat, és emellett a törzsvásárlók és nagytételes szülopártartók további kedvezményekben részesülnek. Azonos anyai vonallal különbözo kakas- keresztezések révén többféle végtermék is elõállítható, melynek tulajdonságait a következõ fajtáknál találhatják:
-Shaver Farm Q
-Shever Farm Master



SHAVER FARM Q: Kopasznyakú végterméket eredményezo keresztezés. Az alapvonaltól a növekedési erélye kb. 1 héttel elmarad, azonban a gyors tollasodás és a mutatós külsõ miatt jelentõsége lehet a fajtaválaszték-bõvítés piaci hatása miatt. A szülõpár anyai vonala a FARM alapvonallal megegyezo, melyre speciális kakas- keresztezést biztosítunk.
SHAVER FARM MASTER: Végtermék-eloállítás szempontjából mutatós fajta. Tarka, gyors tollasodású a végterméke, ugyanakkor a tarkasága egységesen mutatós, ezért napos és elonevelt értékesítés során is kedvelt fajta. A kifejlett csirkék színezete pedig a háztáji udvarok dísze. A szülõpár anyai vonala a FARM alapvonallal megegyezõ, melyre speciális kakas-keresztezést alkalmazunk.


Forrás: http://koczkabaromfi.uw.hu/termek.htm

Kínai bütykös hattyúlúd fajtaleírás



kínai hattyúlúd (Anser cygnoides) (régebbi rendszerekben Cycnopsis cygnoides) a madarak osztályának a lúdalakúak (Anseriformes)rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.

Swan goose arp.jpg  
Vadon élő egyedei 
OroszországbanMongóliábanJapánban és Kínában élnek. Kína déli részére, a Jangce völgye és Kanton közötti területre vonul az állomány telelni. Oroszországban csak izolált populációi maradtak fenn. A legtöbb egyed Mongólia nyugati részén és Közép-Kína északi és keleti területein költ.

Elterjedése, élőhelye Háziasított fajtája is létezik. Háziasított alakja Európában is régóta ismert, de a vadon élő alakot csak későn, az 1920'-as években hozták először Európába. Ma is előfordul néhány helyen parkokban, de lényegesen ritkább, mint a többi díszmadárként tartott lúdfaj. Vadon csak egyetlen helyen, Németország déli részén, Heidelberg környékén él egy kis létszámú, nagyjából 180 egyedből álló állomány. Több helyen élnek félvad egyedek Európában, de szinte mindenütt a háziasított hattyúlúddal alkotott hibrid egyedek.

Megjelenése 

Nagy testű lúdfaj, testhossza 81-94 centiméter (az Anser fajok közül ez a legnagyobb), tömege 2,8-3,5 kilogramm (a háziasított egyedek testesebbek, ezek elérhetik az 5 kilogrammot is). Testtömege 4000-5000 gramm. A tojó kisebb mint a hím. Zömök testű, rövid lábú, hosszú nyakú madár. A tollazata szürke, barna és fehér keveréke. Csőre szürkésfekete. A háziasított példányának a csőrén a bütykös hattyúhozhasonló bütyök található, ez is jelzi, hogy ez a faj átmenet a ludak és a hattyúk között.
Hívóhangja messze hangzó, éles trombitálásszerű hang. Főleg repülés közben hallatja.

Életmódja 

Szinte kizárólag növényevő. Táplálékai fűfélék és mocsári, vízparti növények. A vizek iszapjában is kutat gyökerek és rizómák után.

Szaporodása 

Viszonylag későn, csak április végén térnek vissza a madark telelőterületeikről a szaporodási helyekre. Tavak partján, kisebb szigeteken költ, nemritkán kisebb kolóniában. Mint minden lúdféle, ez a faj is monogám. tartós, akár egy életre szóló párkapcsolatban él párjával. A fészekalja 5-10 krémszínű tojásból áll. (Összehasonlításul a háziasított tojó 40-50 tojást is tojhat egy évben.) Tojásait májusban rakja le. A tojó csak az utolsó tojás lerakása után kezd el költeni, így a kislibák egyszerre bújnak ki a tojásokból. Költési ideje 28-30 nap. A kikelő fiókákat mindkét szülő vezeti és gondosan óvják őket a ragadozóktól. A fiatal ludak mintegy 10 hetes korukra lesznek röpképesek és szeptemberben szüleikkel együtt vonulnak el telelőterületeikre.

Természetvédelmi helyzete 

Ázsiai hazájában erősen vadászott faj. Állományait az 1970-es években 10 000 egyed körüli volt, ma ennek töredékére esett vissza az állomány. ATermészetvédelmi Világszövetség 2000-ben sorolta át a „sebezhető” kategóriából a „veszélyeztetett”-be. A populációk jobb feltérképezésének és a védelemnek köszönhetően 2008-ban újra „visszafokozták” a sérülékeny kategóriába a fajt.

Képek 

Forrás 

Ez a szócikk részben vagy egészben a Schwanengans című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. A fordítás eredetijének szerzőit az eredeti cikk laptörténete sorolja fel.